A Shell 450 millió dollárt költ szén-dioxid-kiegyenlítésre, félő, hogy ezek a kreditek értéktelenek lehetnek
A brit multinacionális vállalat hatalmas összegeket költ olyan programokra, amelyek nem eredményeznek valódi szén-dioxid-csökkentést – derül ki az elemzésből.
A Shell célul tűzte ki, hogy 2050-re “vagy hamarabb” nettó nulla kibocsátású vállalkozássá váljon, de a kampányolók sürgetik, hogy szigorúbb éghajlati célok mellett kötelezze el magát. Kép: Guardian Design/Getty Images/AFP
A Shell fosszilis üzemanyagokat gyártó vállalat több mint 450 millió dollárt (367 millió font) különített el szén-dioxid-kiegyenlítési projektekbe való befektetésre, és azt tervezi, hogy évente a jelenlegi természetvédelmi kibocsátási egységek piacának felét vásárolja meg – derül ki a Guardian értesüléseiből.
A Guardian, a Die Zeit és a Source Material közös vizsgálata azonban a Verra, a világ vezető szén-dioxid-kibocsátási szabványa, a gyorsan növekvő, 2 milliárd dolláros önkéntes kompenzációs piac, a projektek jelentős részének elemzése alapján megállapította, hogy a vállalatok által leggyakrabban használt esőerdő-kompenzációs kreditjeik több mint 90%-a valószínűleg “fantom kredit”, és nem jelent valódi szén-dioxid-csökkentést.
A Shell, a világ öt legnagyobb olajtársaságának egyike, közölte, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítései érdekében növelni kívánja a környezetszennyező tevékenységét ellensúlyozó intézkedésekre fordított kiadásait.
Stratégiája az “elkerülés, csökkentés és csak azután a mérséklés filozófiája”, amely elméletileg a szén-dioxid-mentesítésre irányuló erőfeszítései során a természetalapú szén-dioxid-kibocsátási hiteleket (karbonkrediteket) a sor végére helyezi.
Úgy tűnik azonban, hogy a vállalat valójában a kompenzációt helyezte éghajlat-változási stratégiájának középpontjába. A Shell terveinek léptéke szembetűnő: a természetalapú megoldások (NBS) – a szén-dioxid-kompenzációs projektek megnevezése – segítségével 2030-ig “évente mintegy 120 millió tonna CO2-egyenérték (MtCO2e) kibocsátásának mérséklését tűzte ki célul”. Ez a szám nagyjából a fele a természetvédelmi kompenzáció jelenlegi teljes éves piacának, amely körülbelül 227,7 millió MtC02e.
A Shell célul tűzte ki, hogy az 1. és 2. kategóriába tartozó kibocsátásait legalább 27 millió tonnával csökkenti, a 2021-es 68 millió tonnáról 2030-ra 41 millió tonnára, számos stratégia révén, beleértve a megújuló energia használatát és a hatékonyság javítását. A vállalat arra számít, hogy az NBS 2 és 7 millió tonna közötti mennyiséget tesz majd ki ebből a csökkentésből, ami kiemeli a Shell szén-dioxid-mentesítési terveinek fontosságát.
2020-ban a Shell mintegy 90 millió dollárt fektetett természetalapú projektekbe, és megvásárolt egy ausztrál céget, amely szén-dioxid-megkötési projektek kidolgozásával és nyomon követésével foglalkozik. A következő évben a Shell bejelentette, hogy évente mintegy 100 millió dollárt kíván természetalapú projektekbe fektetni, bár elmondása szerint ezeket a terveket a Covid-19 járvány lassítja. Abban az évben több mint 480 millió dollárt különített el különböző projektekre – ebből több mint 456 millió dollárt az NBS-projektekre -, amelyeket a szerződések teljes időtartama alatt kell felhasználni.
A vállalat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló stratégiájának részeként hivatkozott a kompenzációra is, amikor fellebbezett egy holland bíróság tavalyi, mérföldkőnek számító ítélete ellen, amely szerint a Shellnek 2030-ig 45%-kal kell csökkentenie a kibocsátását.
A Shell szorosan részt vett a szén-dioxid-piac kialakításában, és munkatársai kulcsfontosságú tanácsadói posztokon dolgoztak. A Shell legalább három munkatársa a Verra tanácsadói csoportjában dolgozik, amely egy amerikai nonprofit szervezet, és amely a világ vezető szén-dioxid-szabványát működteti.
A Verra korábbi programigazgatója a Shellnél szén-dioxid-kompenzációs menedzserként dolgozik, míg az olajipari vállalat korábbi természetalapú megoldásokért felelős vezetője a Verra tanácsadó csoportjának egyik tagjával közösen alapított egy új szén-dioxid-kibocsátási hiteleket értékelő ügynökséget, amely segít a vállalatoknak a feltételezett jó minőségű kibocsátási egységek felkutatásában.
A globális szén-dioxid-kiegyenlítési piacok gyorsan növekedtek, számos vállalat fordult hozzájuk a nettó zéró tervei részeként, és hangsúlyozzák az általuk kínált előnyöket. Mark Carney, a Bank of England volt kormányzója az ellentételezés működőképessé tételére irányuló terv élére állt, és úgy jellemezte őket, mint a vállalatok nettó nullához való eljutásának egyik módját és “hihetetlenül fontos piacot”, bár figyelmeztetett, hogy nem lehet “olyan csodafegyver, amely bárkitől leveszi a felelősséget az abszolút kibocsátás csökkentéséről”.
Ugyanakkor jelentős aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az ellentételezések valóban működnek-e. A Guardian vizsgálata három olyan tudományos tanulmány eredményeit elemezte, amelyek műholdfelvételek segítségével ellenőrizték a Redd+ rendszerek néven ismert erdőkompenzációs projektek eredményeit, és azt találták, hogy két tanulmány eredményei alapján a projektek által előállított kreditek 94%-át nem lett volna szabad jóváhagyni.
A Verra határozottan vitatja az eredményeket, és azzal érvel, hogy a tudósok által használt módszertan miatt az eredmények nem helytállóak. Arra is rámutatnak, hogy 2009 óta végzett munkájuk lehetővé tette, hogy dollármilliárdokat irányítsanak az erdők megőrzésének létfontosságú munkájába.
A Shell szóvivője a Guardiannek nyilatkozott: “Az arra irányuló erőfeszítéseink részeként, hogy 2050-re nettó nulla energiafelhasználású vállalkozássá váljunk, dollármilliárdokat fektetünk be az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású energiába, beleértve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokba, a megújuló energiába és a hidrogénbe történő beruházásokat.
“Ahol szén-dioxid-krediteket használunk, az összhangban van a kibocsátások elkerülésére, csökkentésére és csak ezután mérséklésére irányuló filozófiánkkal. Segíthetnek a természetes ökoszisztémák védelmében vagy helyreállításában, és rövid távú megoldást kínálnak az azonnal nem csökkenthető kibocsátások kezelésére. A Shell által felhasznált és befektetett karbonkrediteket harmadik felek független módon ellenőrzik. A kormánnyal, az üzleti szférával és a civil társadalommal együttműködve dolgozunk azon, hogy segítsük a szén-dioxid-piac integritásának és hatékonyságának megerősítését.”
A vizsgálat megállapításai komoly kérdéseket vetnek fel a Shell és számos olyan vállalat számára, amely az esőerdő-alapú szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési tervének részeként számít az esőerdő-alapú szén-dioxid-kibocsátás-csökkentésre. Miközben a vállalatok versenyt futnak a nettó nulla kibocsátás elérésére irányuló terveik bejelentésével, a szén-dioxid-kompenzáció a terveik kritikus részét képezi, és a piac exponenciálisan nőtt.
A Lavazza például azt állítja, hogy a kávékapszulái szén-dioxid-semlegesek egy olyan perui projekt segítségével, amely az elemzés szerint nem állította le az erdőirtást. A Leon ugyanezt a rendszert használta arra, hogy azt állítsa, hamburgerei szén-dioxid-semlegesek; a Berkeley Group házépítő cég azt állította, hogy ő az első szén-dioxid-pozitív építő az Egyesült Királyságban; az easyJet pedig szén-dioxid-semleges repülésre használta, amíg meg nem változtatta a politikáját.
A Gucci, a BHP, a Salesforce.com és a Pearl Jam mind egy másik perui rendszerből származó ellentételezést használt, amely az elemzés szerint csak az állítólagos kibocsátások tizedét kerülte el. A Disney egy kambodzsai rendszerből származó krediteket használt, amely körülbelül kilencszer kevésbé volt hatékony, mint ahogyan azt állították.
A Boeing a tanulmányok szerint egy kolumbiai projektből vásárolt krediteket, amely a becslések szerint nem állította meg az erdőirtást a nettó nulla kibocsátású gyártásra vonatkozó állítása érdekében, és kisebb vállalatok is vásároltak kompenzációs termékeket, köztük egy brit tipibérlő cég és egy pénzügyi szolgáltató cég.
A Gucci, a Pearl Jam, a BHP, a Berkeley Group és a Salesforce nem nyilatkozott, míg a Lavazza közölte, hogy a kávékészítményeket gyártó vállalat “komoly, konkrét és szorgalmas elkötelezettségének részeként” a Verra, “a világ egyik vezető tanúsító szervezete” által tanúsított krediteket vásárolt, hogy csökkentse szénlábnyomát. Tervezi, hogy alaposabban megvizsgálja a projektet.
A Leon gyorsétteremlánc már nem vásárol szén-dioxid-kiegyenlítést a tanulmányokban szereplő egyik projekttől, a pozitív hatás maximalizálására irányuló küldetésének részeként. Az EasyJet eltávolodott a szén-dioxid-kiegyenlítéstől, és a nettó zéró munkáját olyan projektekre összpontosítja, mint például “az új, szén-dioxid-kibocsátásmentes repülőgép-technológia fejlesztésének finanszírozása”. A Boeing pedig közölte, hogy bár vásárol offsettinget, csökkentési stratégiája az energiaforrásokkal való takarékosságra és a megújulók használatának növelésére összpontosít, így az általa vásárolt offsettingek száma 2020 és 2021 között közel 19%-kal csökkent.
Thomas Crowther, az ETH Zürich ökológiaprofesszora és az ENSZ ökoszisztémák helyreállításával foglalkozó évtized társelnöke, aki áttekintette a vizsgálat eredményeit, a Guardiannek nyilatkozott: “Az erdőirtás korlátozása elengedhetetlenül fontos az éghajlati és biológiai sokféleséggel kapcsolatos céljaink eléréséhez. Az átláthatóság azonban továbbra is kulcsfontosságú kihívás, és kritikus fontosságú, hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos megközelítéseket alkalmazzuk a környezetvédelmi kötelezettségvállalások elszámoltathatóságának biztosítása érdekében”.
“A vállalatoknak és a polgároknak olyan projekteket kell támogatniuk, amelyekben megbízhatnak. Sürgősen olyan rendszert kell létrehoznunk, amelyben ez valósággá válik.”
Forrás: ClimeNews Hírportál
